Az idei tanév utolsó próbáját tartotta iskolánk SAVORENGE énekkara. A tanévzáró ünnepségre készülve átismételtünk néhány dalt, majd utunk a helyi pizzériához vezetett. Nem kevesebb, mint 40 darab pizza szelet ínycsiklandozó illata lengte be a környéket. Elfoglalva a városi park padjait azonnal neki is láttunk a falatozásnak. Innen üzenjük a pizza készítő néninek, hogy mind elfogyott az utolsó morzsáig. És láss csodát! Nyolc Savorengés nem szereti a pizzát! Laura néni sem! Még jó, hogy a közeli fagyizó megoldotta ezt a nagy problémát.
Körbe ülve a már nem működő szökőkutat szolid éneklésbe kezdtünk Erika néni vezényletével. Oti bácsi, Krisztián és Samu kezében egyszer csak ott termett a gitár. Térzene és öröméneklés. Teli has, nyári meleg, közelgő vakáció. Csodás egy érzés! Közben az emberek jöttek, mentek, meg – megálltak. Volt, aki tapsolt, volt, aki ránk csodálkozott, mondván: nohát! Ez a SAVORENGE!
Igen. A SAVORENGE. Büszkék vagyunk a megtett útra, sikereinkre, a sok szép megélt pillanatra. Tudjuk, hogy minden nap egy csoda és újrakezdés is egyben. Tudjuk, hogy minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte.
Hisszük, hogy jobbak akarunk lenni, mint tegnap voltunk.
