Kedves tanulók, kollégák, tisztelt szülők!
Ma egy különleges napra gyűltünk össze: lezárunk egy tanévet, és egyben lehetőséget kapunk arra, hogy megálljunk, számot vessünk, és új célokat tűzzünk ki magunk elé.
Tudom, hogy sok küzdelmes nap, kihívás és nehézség áll mögöttünk. Nem volt könnyű év, ezt senki nem tagadja. Az adatok világosan mutatják: sok a hiányzás, gyenge a tanulmányi eredmény, és bizony többen ismételni kényszerülnek. Ezek olyan tények, amikkel szembe kell néznünk — de nem elkeseredéssel, hanem őszinteséggel és tenni akarással.
De ne csak a hibákat nézzük. Azt is látnunk kell, hogy ezek mögött történetek vannak: gyerekek, akik küzdenek, családok, akik erejükhöz mérten próbálják segíteni őket, és pedagógusok, akik nap mint nap energiát fektetnek abba, hogy esélyt adjanak. És ezért mindenki elismerést érdemel.
Kedves Szülők!
Tudjuk, hogy nem mindig könnyű a tanulást támogatni otthon. De az iskolai sikerhez elengedhetetlen a rendszeres jelenlét. Egyetlen óra sem pótolható teljesen. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink érvényesüljenek, hogy több esélyük legyen az életben, akkor az első lépés az, hogy eljönnek az iskolába. Ebben kérjük az együttműködésüket – nem a mi érdekünkben, hanem az övékében.
Kedves gyerekek!
Tudjátok, mit jelent az, ha valaki hibázik, de nem adja fel? Azt, hogy fejlődik. Senkit nem a jegyei határoznak meg. De az, hogy milyen szorgalommal, milyen kitartással álltok hozzá a tanuláshoz – az igenis számít. És jó hír, hogy mindannyian képesek vagytok a változásra. Ehhez nem kell mindig a legjobb jegy, csak az, hogy minden nap egy kicsit többet adjatok magatokból.
Kedves Kollégák!
Ez az év minden eddiginél jobban próbára tett minket. A kihívások nem csökkentek, sőt. Mégis, sokan közülünk nap mint nap erőt merítenek abból a hitből, hogy munkánknak van értelme. Köszönöm a munkátokat, az elhivatottságotokat és a kitartásotokat.
Végezetül: a nyár most lehetőséget ad a pihenésre, de szeptemberben újra kezdünk. És szeretném, ha mindenki úgy jönne vissza, hogy egy új tanévet egy új reménnyel indítunk. Mert hiszek abban, hogy képesek vagyunk közösen változtatni — ha mindenki a maga részét hozzáteszi.
Köszönöm mindenkinek az egész éves munkáját.
Szép nyarat kívánok!
Kedves ballagó kilencedikesek, tisztelt ünneplők!
Szeretettel köszöntöm végzős tanulóinkat, az őket ballagtató osztályfőnököt!
Szeptember elején még javában tervezgettük a tanévet, az osztályfőnök és a kilencedikesek a beiskolázás lázában égtek. Nekiindultak az utolsó évnek sok-sok feladattal, a maguk számára megfogalmazott elvárásokkal. Az iskolai év gyorsan elrepült, életetek egyik fontos időszaka a mai napon lezárul.
Ma benneteket ünneplünk ugyanúgy, mint 9-10 évvel ezelőtt, amikor átléptétek az iskola küszöbét. Igaz, akkor sokkal többen voltatok, a többség különböző okok miatt lemorzsolódott. Gondolatban egy pillanatra érdemes felidézni az első heteket, hónapokat, amikor megilletődötten ültetek a tanévnyitón, ismerkedtetek az ABC betűivel, az írás és számolás tudományával, majd a további évek során sok új ismeretet kaptatok tanáraitoktól.
Együtt örültünk az elért sikereknek, az apró örömöknek, átéreztük a kudarcot, a bánatot. Köszönjük, hogy ha kértünk benneteket, számíthattunk a segítségetekre. A mai napon búcsúztok az iskolától, tanáraitoktól, iskolatársaitoktól.
Kívánom nektek, hogy egész életetek során legyen erőtök, kitartásotok a nehézségeket leküzdeni, alkalmazkodni a változásokhoz. Tudjatok megbocsájtani, szeretettel fordulni azokhoz, akik körülvesznek benneteket. Ismerjétek fel, hogy a világ nem úgy működik, hogy én csak kapok. A társas kapcsolatok alapja az adok-kapok egyensúlya, legyen szó szülő-gyerek, tanár és tanuló, barát és barát viszonyáról. Kívánom, hogy azok az alapok, amelyeket ebben az iskolában szereztetek, elegendőek legyenek ahhoz, hogy önmagatok számára célt tudjatok találni, s ezt a célt meg is tudjátok valósítani.
Akármennyire is fájó, kedves ballagó kilencedikesek, de ez most a búcsú pillanata. Búcsúzom tőletek kollégáim és az iskola dolgozói nevében.