Március 15-e a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe. Több mint 177 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy, bátorság, hazaszeretet eszméje, az eszmék melletti kiállás semmit sem változott. A 48-as fiatalok jól tudták, aki győzni akar, bátornak kell lennie, vállalnia kell küldetését. Maguk álltak ki, és maguk vitték győzelemre a forradalmat.
Tartsuk tiszteletben ezt a napot!
A születésnapok, családi évfordulók, vagy akár családi ebédek méltó megünneplését már korán megtapasztalja egy gyerek. Alapvető ismereteik vannak tehát arról, hogy bizonyos alkalomkor másképp öltözünk fel, másként viselkedünk, mint hétköznapokon. A diáknak azt kell megszoknia, hogy egy ünnepségen tisztelettel kell végig hallgatnia másokat, és tudniuk illik, hogy miért és mit is ünneplünk.
Március 15-e tiszteletére mindenki elkészítette a saját kokárdáját, amit aztán magukra kitűzve viseltek a megemlékezés alatt.
A hét folyamán a magyar nyelv és irodalom órákon diákjaink piros, fehér, zöld ruhába öltöztették osztályaik ablakát. Közben arról beszélgettek, hogy milyenek is lehettek a márciusi ifjak, hogy Petőfi Sándor nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, hanem a forradalom vezéralakja is volt.
Néhány fontos fogalom is tisztázásra került (sajtó, cenzúra, forradalom, stb.) A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete.
Diákjaink megtanulták, majd el is szavalták a költeményt.
Ahogy a márciusi ifjak, úgy mi is azt kérjük, hogy:
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
(V. Király Erika, Konkoly Aranka, Hricó Izabella, Szitás Erika, Jakab Tímea, Bányász E.)